Az 1050 és 1080 között épült feldebrői templom hazánk egyik legkiemelkedőbb korai műemléke, amely a későbbi módosulásai ellenére is jelentős mértékben megőrizte XI. századi mivoltát. A templom feltárásával kapcsolatban az 1980-as évek elején történő forrás- és helyszíni kutatás hozott döntő eredményeket, mely során számos új és fontos adat került napvilágra. Tisztázódott többek között az öthajós eredeti alaprajz, előkerült a nyugati - addig ismeretlen - apszis, kiderült, hogy a nyugati és északi oldalon magasan meglévő falrészek állnak, valamint kibontakozott a XI. századi pillérek egy ép, eredeti helyen levő fejezete. Fény derült arra a fontos kérdésre is, hogy az altemplom egykorú a felsővel, és a kettő eredeti, többágú kapcsolata, ahogyan annak módosulásai a történelem folyamán ma már megoldottnak és bemutathatónak tarthatók. A templom helyreállítását az Országos Műemléki Felügyelőség végezte Erdei Ferenc építész vezényletével.