Az érseki líceumot Barkóczy Ferenc püspök kezdte építtetni 1761-ben, hogy ebben az épületben helyezze el az általa alapítani kívánt egri egyetemet. Az épület első tervezője Josef Ignaz Gerl osztrák építész volt, akit Fellner Jakab váltott fel 1764-ben. A püspöki címet ekkor már Eszterházy Károly gróf viselte (1762-től), aki Gerllel való személyes konfliktusa miatt bízta meg Fellnert az épület második áttervezésével. Miután az épület nyugati részén az alapokat Gerl már a talajszint magasságáig felépítette, Fellner az alaprajzon nem változtatott, csupán a három nagyterem boltozatát tette meredekebbé, külsőleg is kiugróan magasra emelvén a három középrizalit legfelső szintjét, továbbá magasságában és szélességében is növelte valamennyi ablak és ajtó méretét. Gerl távozása után sajnálatos módon lelassult az építkezés üteme, s végül több mint húsz év kellett a megvalósulásáig. Fellner haláláig, 1779-ig dolgozott a líceumon, tőle a munkát Grossmann József vette át, akinek irányításával végül 1785-ben készült el az épület. Eszterházy gróf az építkezést végig figyelemmel kísérte, ha szükséges volt, magánvagyonából pótolta a költségvetés hiányait. Az eredeti terveket többször is megváltoztatta, a belső kiképzés jellegét személyesen határozta meg, a berendezés beszerzését és a freskók festését ugyancsak személyesen ellenőrizte. A megvalósult líceum egy hatalmas, szabadon álló, kétemeletes épület, amely négyzet alaprajzú udvart keretez, az udvarba benyúlik a nyugati épület udvari homlokzatának középtengelyében kialakított lépcsőház. Homlokzatainak középtengelyéből erősen kiülő, háromtengelyes, timpanonos középrizalit és kevésbé kiülő, kéttengelyes oldalrizalitok emelkednek ki. A főhomlokzaton a barokk stílusjegyeken túl a copf stílus díszítőelemei is megtalálhatóak. Az Egri Líceum külső homlokzatának helyreállítását a VÁTI Műemlékvédelmi Irodája végezte az 1970-es években, Ágostházi László vezetésével.