Algéria az 1960-as években jelentős építészeti modernizációba kezdett, amiben a magyar tervezőirodák több épület megtervezésével is részt vettek. A KÖZTI 1965-ben kapott felkérést az algériai államtól egy, a Népstadion megjelenését alapul vevő, 70000 ember befogadására alkalmas stadion terveinek elkészítésére. A kivitelezés alatt a tervezőiroda egy fiókirodát is működtetett Algírban, ami még két kisebb stadion, valamint lakóépületek tervezését és kivitelezését bonyolította le.
Bár a Népstadion építésze, ifj. Dávid Károly ekkor még a KÖZTI-nél dolgozott, a megbízást Azbej Sándor kapta, a talajmechanikai tervek pedig az FTV munkatársa, Egri György vezetésével készültek. Az 1972-ben átadott stadion nagyjából 7 kilométerre fekszik Algír belvárosától, körülötte további edzőpályák, sportcsarnokok, és egy szintén magyar építész, Kürthy László beépítési terve alapján megálmodott olimpiai falu épült fel. Az Olimpiai Stadion a földszinti nézőtérből és ennek a háromnegyedét lefedő, konzolosan benyúló felső lelátóból áll. Utóbbi árnyékot vet az alatta ülőkre, ám mivel nem fut végig a nézőtér teljes hosszában, a tenger felől fújó szelet nem rekeszti ki az arénából. Az emeleti lelátó alatti beépített részekben kaptak helyet az elnöknek és a meghívottjainak fenntartott páholyok, a sajtóállomások, a versenyek irányítóközpontjai, az öltözők, és egy 70 ágyas sportszálló. Az öltözőcsoportok közül négy luxus fokozatú, melyeket pihenőmedencékkel, szaunákkal és edzőtermekkel együtt alakítottak ki. A küzdőtéren labdarúgópálya, 8 sávos, 400 méter hosszú futópálya, akadálypálya és ugrószámok terei kaptak helyet, melyek műgyep- és műanyagborítást kaptak. Algír az Olimpiai Stadionban adott otthont az 1975-ös Mediterrán Játékok és az 1978-as Afrikai Játékok több sportágának.