Sopron műemléki értékekben az ország egyik leggazdagabb települése, városfallal körülhatárolt történeti városmagjában több száz védett objektum található. Buda után - jelentőségénél fogva - Sopronban került először sor városmag-léptékű műemléki rekonstrukciós munkára, ahol a műemléki állomány főként a második világháborús pusztítások során sérült meg. A háború után az 1953-ban megjelent „Sopron és környéke műemlékeinek topografikus feldolgozása” című kötet hívta fel a figyelmet a város páratlan műemléki gazdagságára. A rehabilitáció nem várathatott magára, Sopron helyreállítása közüggyé vált, ami lassú ütemben ugyan, de megindult. A kezdeti nehézségek után 1962-ben, a VÁTI Műemléki Irodájában Sedlmayrné Beck Zsuzsa vezetésével kezdődött meg az az átfogó munka, amely immár nem csak egy-egy épület helyreállításában nyilvánult meg, hanem a városléptékű műemléki rekonstrukcióban is. Ennek eredményeképp 1963-ban készült el a Belváros részletes rendezési terve, valamint műemléki rekonstrukciós terve, amelynek célja a fallal körülvett középkori belváros megtartása, rehabilitálása, bemutatása és ezzel összhangban a város közigazgatási, kulturális és idegenforgalmi központjának kialakítása volt.